Skoff Elza
Skoff Elza

Rádiókabaré

Nagyon komoly beszélgetés Fábry Sándorral

Milyen egy ilyen nagymúltú műsor kreatív producerének lenni?

 

Nemrég volt vendégem a televíziós műsoromban Szacsvay László, akit néhány napja választottak meg a nemzet színészének, és ő mondta azt, méghozzá szívemből szólva, hogy nincs kis szerep, csak alázatot nem ismerő színész. Ha a kicsit is ennyire becsülöm, könnyű elképzelni azt, milyen örömmel tölt el, hogy jelenleg annak a nagymúltú műsornak lehetek az előállítója, amelyben valamikor magam is kezdtem a pályámat. Belegondolva abba, hogy a két világháború között több mint ötven kisebb-nagyobb kabarészínház működött Budapesten, amelyeket piaci alapon, a közönség tartott el, ma pedig a stand-uposokat foglalkoztató Dumaszínházon kívül szinte egyetlen állandó kabarénk sincs, úgy gondolom, hogy igazán van mit tenni ezen a területen, ennek pedig kétségkívül a Rádiókabaré lehet az úttörője. Hozzá kell tenni azt is, hogy a Rádiókabaré maga is több sebből vérzett korábban, ezek egy része szakmai-, másik része finanszírozási jellegű probléma volt. Nagy lépéseket tettünk meg közösen az MTVA vezetőségével annak érdekében, hogy javítsunk az áldatlan állapotokon, és úgy hiszem, hogy mára már a hallgatók számára is érzékelhető a javulás.

 

Kihívás volt számodra a feladat?

 

Nem, dehogy, egyáltalán nem érdekelt, sőt, hidegen hagyott, és most sem foglalkozom vele igazán… - válaszolnám, ha a közönségem előtt tennéd fel ezt a kérdést, hiszen ők nyilván éreznék a leheletkönnyű iróniát a szavaimban. Az írott szöveg azonban teljesen más, abból nehéz kikacsintani - és ezzel talán el is jutottunk a legfontosabb kihívásig, hiszen a kabarészámokat a szerzők előbb papírra vetik, majd neves, sokszor Kossuth-díjas színészeink adják elő azokat. A producer számára a legnagyobb kihívást éppen ezért az jelenti, hogy a szerző által megálmodott poénok úgy keljenek életre az előadók tolmácsolásában, hogy elérjük a végcélt: vagyis a nevetést és a tapsot. Mindeközben pedig lehetőleg ne a Maslow-piramis legalsó szintjén mozgó, manapság oly sűrűn felbukkanó olcsó poénokkal vagy altesti humorral operáljunk, hanem valamilyen szinten megfeleljünk azoknak a nagy elődöknek - és itt leginkább a boldog békeidők kabaréjára gondolok - akik a karakterükkel, a sármjukkal fajsúlyossá tudták tenni még a legkönnyedebb műfajt is.

 

 

Milyen vezető vagy?

 

Erről talán inkább a többieket kellene megkérdezned… Ha mégis tőlem várod a választ, akkor csakis csupa jót tudok mondani magamról. Azt gondolom, hogy jó vezető vagyok, hiszen a műsorok olyan páratlan jó hangulatban készülnek, amely csakis nekem köszönhető, ezt pedig elsősorban szerénységgel igyekszem elérni… A viccet félretéve, számtalan helyen mondtam már el, hogy a könnyű műfajt nem azért hívják így, mert annyira egyszerű lenne művelni. Legalább annyi koncentrációt és odafigyelést követel, mint a magasművészet, ha nem többet. Éppen ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy jó szakemberek vegyenek körül a mindennapi munkában, és lehetőleg valamilyen észszerű rend alapján dolgozzunk. Márpedig ennek fenntartásához szükség van egy vezetőre.

 

Változott-e, változik-e a Rádiókabaré az irányításod alatt?

 

Remélem, igen, hiszen az MTVA vezetősége pont azért keresett fel engem ezzel a kéréssel, hogy változzon a Rádiókabaré - méghozzá a javára. Hogy ez valóban így van-e, azt majd a közönség fogja eldönteni, a humorszakmában ugyanis sosem lehet tudni, hogy hol lakik az Úristen.

 

 

Kik segítik a munkádat?

 

Elsősorban Sinkó Péter nevét szeretném kiemelni, aki ismét dramaturgként segíti a Rádiókabaré munkáját. A személyében nem csupán egy kiváló szakembert kapott vissza a műfaj, hanem a védjegyét is, hiszen Péter neve a szakma és a közönség számára egyaránt ekvivalens a minőségi szórakoztatással. Újdonság az is, hogy a műsorok létrehozása során rendező segítségét vesszük igénybe, ez korábban - bármilyen furcsa is - nem volt gyakorlat, pedig Csizmadia Tibor, Jászai Mari-díjas rendezőnk hozzáértése jelentősen könnyebbé teszi a munkát.

 

Hogyan válogatjátok az anyagokat, és mi a szempont a műsorra tűzésnél?

 

Igyekszünk szomorú, mély érzelmeket generáló, könnyfakasztó anyagokat műsorra tűzni. Van egy kolléganőnk, neki felolvassuk, és ha sír a végén, akkor jó… de van úgy, hogy a Lottóshow után bekérezkedünk a stúdióba, beszámozzuk egytől kilencvenig az anyagokat, aztán sorsolunk… szóval különböző technikákat használunk a szelekció során, igaz, van egy, amely száz százalékos biztonsággal működik, de ha azt elmondanám, akkor meg is kellene utána öljelek… Komolyra fordítva a szót: erre nincs recept. Nem véletlen, hogy egyetlen könyvesboltban sem kapható a kabarékészítők kiskönyve, és OKJ-s képzést sem találtak még ki kabarészakirányon. A közreműködők több évtizedes tapasztalatára hagyatkozhatunk csupán számtalan körülményt mérlegelünk, és néha még így is tévedünk. A tökéletességre törekszünk, aztán a nap végén úgyis a legfőbb hatalom, a közönségreakció dönt.