Ha életünket nem is, de vérünket…
Szóval a legtöbben csak nyugtázzuk magunkban, hogy “ja, kéne vért adni”, ám itt többnyire meg is állunk (nyilván tisztelet a kivételeknek). Ugyan kinek van ideje elmenni a Vöröskereszt valamelyik vérellátó állomására (vagy hová, ugye nem is nagyon tudjuk hová kéne menni?), ezért nagyon jó, ha a véradás eljön a munkahelyre.
Nálunk, az MTVA-ban ennek már évtizedes hagyománya van, jó a kapcsolat a Vöröskereszttel, és az Országos Vérellátó Szolgálattal is. Tegnap - idén először - megint eljöttek hozzánk, jócskán “belakták” az aulát: hoztak szemléltető eszközöket újraélesztéshez, pihenő ágyakat, szórólapokat, volt játék, beszélgetés, jókedv, és… és volt sok önkéntes véradó a kollégák között.
10-kor kezdődött az esemény kiváncsiak voltunk, hogy a tavasz vajon jobban megmozgatja-e a kollégákat, mint a tavaly október, mert akkor hatvanöten jöttek. És igen, már a kezdés után szép kis sor kerekedett a várakozókból. (Azoknak, akik még nem vettek részt ilyenen, röviden a folyamat: adatok felvétele, vércsoport meghatározás kis ujjbegy szurival, rövid beszélgetés egy orvossal, és véradás, 4.5 dl vér levétele).
Aki nem MTVA-s, az talán csak a hírekből tudja, hogy egy kisebb településnyi ember dolgozik itt a legkülönbözőbb időbeosztásokban, olyan nincs, hogy valami központi helyen és időben egyszer csak mindenki összefut. Illetve van, ez a véradás. Még meg is lepődhet az ember, hogy ki mindenki vállalkozott a feladatra: túl az ismert, képernyős arcokon, az MTVA “ismeretlen”, de nélkülözhetetlen munkát végző munkatársai a biztonsági szolgálattól az adminisztráción és a gyártáson át a döntéshozókig, jöttek segíteni, olyan élet volt az aulában, hogy öröm volt nézni!
Bényi Ildikó műsorvezető kollégánk - aki hosszú évek óta a véradás “helyi motorja”, és a Vöröskereszt jószolgálati nagykövete - volt a Család Barát vendége, műsora a Kívánságkosár is beszámolt erről a szép napról, sőt a megújult M1 stábja is kijött a négyes stúdóból, hogy mindenki tudjon róla: a tegnap megjelent 95 ember (ami szép növekedés a tavaly őszi 65 után) komolyan gondolta, hogy segít. Büszkék vagyunk azokra (szám szerint 24-en voltak), akik most először adtak vért, de a megjelentek között volt harmincszoros, negyvenszeres, sőt egy nyolcvankétszeres (!) véradó is.
Folytatása következik, valamikor ősszel.