Skoff Elza
Skoff Elza

Földi-Kovács Andrea a Ma délelőtt házigazdája

Képzőművész, szerkesztő-riporter, édesanya, műsorvezető, társ, és csapattag, immár az M1 nyolcas fogatában, hétfő délelőttől a Ma Délelőtt házigazdája.

Egy újszülöttnek minden vicc új, így megkérdezem, hogy honnan származol, milyen volt a média előtti életed?

Budai lány vagyok, a XI. kerületben nőttem fel, Albertfalván. Itt jártam általános iskolába, és itt „fertőzött” meg egy életre a művészetek, és az alkotás szenvedélyével  Sajtos Gyula grafikus, művész, a tanárom. A mai napig elevenen él bennem a kép, amint a Budafok környéki felszámolás előtt álló temető csodálatos sírköveiről készítjük vázlatainkat a derékig érő gazban kuporogva. A rajz és vizuális nevelés szak a gimnáziumban, a  Varga Animációs Studiós munkáim, időről-időre visszatérés a gyökerekhez. A személyemben rejlő kreativitás és exhibicionizmus egészséges elegyének köszönhető az is, hogy végül a televíziózásnál kötöttem ki. Egyébként egy jó értelemben vett antinyárspolgár vagyok.

Egy két lábon álló művésznek egyenes út vezet a média világába?

Nem szerepelt a terveim között, 2005-ben mégis a Hír TV-nél kötöttem ki, munkát kerestem, a fiatal csatorna pedig munkatársakat. Végigjártam az összes lépcsőfokot, készítettem híradós, később hosszabb lélegzetvételű és jóval komolyabb oknyomozó riportokat. Voltam műsorvezető és hírolvasó és egy évtized után az esti fő műsorsáv egyik vezető arca.  Szerencsésnek tartom magam, hogy kijártam ezt a gyakorlati iskolát, szilárd talaj van a lábam alatt.  

 

 

Pestiesen szólva: tíz év gombócból is sok. Milyen érzések voltak benned, amikor eljöttél az előző munkahelyedről?

A Hír Televíziónál nemcsak kollégákat, barátokat is hagytam. Nehéz döntés volt, de nem volt választásom.  Műsorvezető-társammal, Maráczi Tamással is átbeszéltük a dolgot, ő volt az első, akivel közöltem: elhagyom a csatornát. Ránk nem csak nagyobb figyelem, nagyobb felelősség is hárul.  Igen, számítanak a szakmai kihívások, de még inkább számít az: milyen indíttatásból vagy ott, mik a motivációid.  Az, ami a kezdetekkor éveken át ott tartott, és az, ami miatt most maradnom kellett volna, már nem ugyanaz.

 

Gondolom, ilyenkor egy hatalmas űr keletkezik az emberben. Hogy alakult ezután?

Ez egy kicsi ország, a szakmánk pedig telített, sok jól képzett szakemberrel. Ennek tudatában távoztam korábbi munkahelyemről, számolva az eshetőséggel, hogy a döntésemmel egy kivételes  korszak zárul le az életemben, és egy egészen új kezdődik.  Ez részben bekövetkezett…

 

 Bátorság is kell ehhez?

Sokszor nem tudom bátor vagyok-e, vagy inkább vakmerő (nevet), de ebben az esetben egyikről sem volt szó. Aki ismer, pontosan tudja, mit miért teszek. Fontos dolgokban egyértelmű vagyok. Nem keresem a konfliktusokat, de vannak elveim, nem vagyok a végletekig kompromisszumkész.

 

Milyen érzésekkel léptél be az MTVA épületébe és az M1 stúdiójába?

Ugyanazt az izgalmat éreztem, amit a mai napig minden élő adás előtt,  de a kollégák támogatnak, biztatnak. Képernyőn lenni folyamatos kihívás, új környezetben még inkább az. Nemcsak a nézőknek, a csapatnak is bizonyítanom kell. És még valami - ami szintén ezek között a falak között fogalmazódott meg bennem-: a televíziózás az elmúlt néhány évtized alatt gyökeres változáson ment át. Digitalizálódtunk. Ami nem változott, az a műsorvezetőkkel szembeni nézői elvárás. Felkészültség, tájékozottság, hitelesség és szerethetőség. A televíziós műfajok - és különösen igaz ez a hírműfajra - ugyanezen időszak alatt konfliktusossággal telítődtek. Gondoljunk csak a politikai pártok, parlamenti képviselők szócsatáira, sztrájkokra, utcai demonstrációkra,  közéleti botrányokra vagy akár a fegyveres konfliktusokról, háborúkról készült beszámolókra. A műsorvezetők személyiségének ezeket a negatív tartalmakat részben vagy egészben tompítania, ellensúlyoznia kell, különben a befogadó számára fogyaszthatatlanná válik a műfaj.

 

 

Ma debütáltál az M1-en. Pontosan mi a feladatod?

A Ma délelőtt műsorfolyamnak vagyok a házigazdája. Négy órán át vagyok a nézőkkel reggel 9-től délután 13 óráig. Takács Bencével osztjuk fel egymás közt a hetet.

 

Az újságírószakma egy kiváló képviselőjeként mi a véleményed arról, ami Borsa Miklóssal történt?

Botrány. Minden fórumon meg kell ragadni az alkalmat arra, hogy ez ellen felemeljük a szavunkat, nem szentesíthetjük az agressziót a hallgatásunkkal. Miklós bántalmazásánál ugyanis csak az a csend volt kiábrándítóbb, ami  a támadást övezte. Nekem ő az egyik személyes kedvencem a szakmában. A személyisége, a kora, a kisugárzása, az orgánuma, a felkészültsége arra predesztinálja, hogy képernyőn legyen. Megértem a döntését, de remélem, hogy hamarosan visszatér.