Skoff Elza
Skoff Elza

Érdemes – lenne – az igazat mondani!

A mai napon több internetes portál is foglalkozott az M1 csatorna Híradójának nézettségével. Szinte kivétel nélkül – az egykor szebb napokat látott – a Népszabadságra hivatkoznak, így sajnos mindannyian elkövetik azt a hibát, amit a lap – legyünk jóindulatúak – véletlenül elkövet.

Az M1 Híradójával kapcsolatban kiragadják az esti fél 8-as híradót, és megállapítják, hogy annak nézettsége felére esett vissza a korábbiakhoz képest.

Mi is ezzel a probléma?

1.    Arról megfeledkeznek, hogy a közmédia március 15-i átalakítása előtt az összes csatornáján 24 híradót sugárzott egy nap. Tegnap, vagyis május 13-án 31 híradó ment le a közmédia csatornáin, s ezek frissített híradók, vagyis nem ismételtek. Ennek döntő többsége az M1 csatornán megy, s mivel a csatorna tematikailag átalakult, így értelmetlenség az esti 19.30-as híradót kiragadni a műsorfolyamból, hiszen a nézők minden órában találkozhatnak a hírműsorokkal, nem beszélve az 1 perces híradásokról. Utóbbiakból ugyancsak szerdán 39 darabot sugárzott az M1. Ez pedig mindösszesen 70 híradó egyetlen napon!
2.    Ha már elemzésbe fog a Népszabadság újságírója, aki egykor maga is irányította az MTV-t – most ne forszírozzuk, milyen módon –, akkor járt volna el korrekten, ha a napi összes híradó nézettségi és elérési adatait is áttekintette volna, mert abból kiderülhet, hogy a hírcsatornákra amúgy egész Európában jellemző 1,5-2%-os napi nézettséggel (share) szemben az M1 2,8-3,2%-ot teljesít. Ezért is mondhatta Szabó László Zsolt vezérigazgató, hogy sikeres volt az átállás.
3.    Sőt, elemzőtől az is elvárható lett volna, ha külön vette volna a hétköznapokat és a hétvégéket, mert akkor az M1 sikere még látványosabban kimutatható, hiszen az elmúlt egy hónapban a közmédia, s benne az M1 híradói több esetben is egymaga több nézőt értek el (CoV), mint a két nagy kereskedelmi televízió híradói összesen. (Az adatok a Nielsen által közzétett adatokból pontosan kiszámíthatók úgy, hogy tisztított adatok, nem pedig egyszerűen összeadott számokról van szó.) Ez az állítás még úgy is igaz, hogy ezekben a számokban nem szerepelnek az M1 egy perces híradóinak nézői, csak a 2 percnél hosszabbak.
4.    Bár nem ezen írásban, de másutt többször összehasonlítják a kereskedelmi televíziók és a közmédia műsorainak nézettségét. Viszont jellemzően csak úgy, hogy a 18-49 év közötti korosztályt veszik figyelembe, amely ugye a kereskedelmi szempontok szerinti, azaz a reklám-értékesítés szempontjából lényeges. Viszont egyetlen esetben sem mérnek a 4+ korosztályban, noha a közmédia feladata nem a reklámozás és a kereskedelmi bevételek maximalizálása, hanem a teljes magyar népesség kiszolgálása, beleértve természetesen a határon túl élő magyarságot is. Ezek az elemzők persze tudják, hogy csalnak, és almát  körtével vetnek össze, de ez legyen az ő lelkiismereti problémájuk. A közmédiának akkor sem marad más választása, mint kiszolgálni a 18 év alatti és az 50 év feletti korosztály igényeit is, mert erre a törvény kötelezi.

Összességében megállapítható, hogy a Népszabadság – nem először – csalt, amikor elemzőnek szánt írását megjelentette. Sajnos becsapta, de legalábbis félrevezette olvasóit, amikor tényeket közölt ugyan, de azt a maga szándékára formálta. És csak remélni merjük, hogy nem azért tette mindezt május 14-én, mert előző nap az M1 csatorna beszámolt arról az eseményről, amely a Népszabadság főszerkesztőjével történt.

(Mint ismeretes, M. Marcellt, a Népszabadság főszerkesztőjét cserbenhagyásos gázolás gyanúsítottjaként hallgatta ki a rendőrség. Az áldozat pedig április 28-án elhunyt. A főszerkesztő azóta lemondott tisztéről.)