Az Index blogjában jelent meg egy cikk arról, hogy most akkor valaki hazudik: vagy mi, vagy az oroszok, ugyanis miközben mi itt örömködtünk jogos győzelmünk okán, ugyanezt tették az oroszok is. Ja, meg a Wikipédia francia oldalán is az oroszokat jelölték meg győztesnek, szóval megint mi lehetünk a hunyók. Hát, kérem szépen, a helyzet mindig kicsit összetettebb, mint ahogy azt “kollégáink” a kárörvendő frakcióban tálalják.

Megérkezésünkkor a Magyar Rádió kiállítóhelyén csak úgy sürögtek-forogtak a kiállítást szervező munkatársak, pedig egyáltalán nincsenek lemaradva: gyakorlatilag már készen áll a nagyérdemű fogadására a Rádió és TV-Történeti Kiállítóhely. Számunkra már önmagában az is elég szórakoztató és látványos lett volna, ha végigutazunk a magyar televíziózás és rádiózás különös történelmén, ám ennél sokkal többről szól ez a tárlat. 

Minden látogató kap ugyanis egy táblagépet a kiállítás idejére, amelynek segítségével egészen különleges módon ismerhetjük meg a bemutatásra szánt eszközöket. A technikai eszköz audiovizuális élményekkel is gazdagít bennünket, ami egy médiaeszközökről szóló expón igazán váratlan meglepetéseket is jelent.

2014-ben a Duna TV és a Duna World csatornák hétről hétre jelentkeztek olyan nagyszerű filmekkel a Médiatanács Média Mecenatúra programjának támogatásával, mint a Mária út, A magyar alma vagy a Jó boroknak szép hazája Erdély. A Mária út azon túlmenően, hogy spirituális élményeket közvetített, a magyar és közép-európai kultúra terjesztését, megőrzését is célul tűzte ki. Továbbá feladatának tekintette a természeti és épített értékek megismertetését, a társadalmi szintű közösségépítést.

„Puskás lő, góól!”  Ki ne látná a szeme előtt a Száguldó Őrnagy káprázatos cselét s gólját, s kinek ne csengene a fülében Szepesi örömmámorban úszó kiabálása?  A magyar válogatott csodát művelt azon a délutánon, mégpedig akkorát, hogy azóta kis túlzással ebből él a honi foci.  Nem véletlen, hogy a magyar labdarúgás napját is ezen a napon ünnepeljük, immáron több mint húsz esztendeje.