Mesélj kicsit magadról, családodról.

Én itt születtem Magyarországon, de kiskoromtól fogva sokat jártunk Szíriába. Anyukám magyar, édesapám pedig szíriai. Ő egy egyetemi ösztöndíjjal érkezett Magyarországra, és itt is ismerkedtek meg édesanyámmal is a Debrecenben, az orvosi egyetemen.

 

Milyen műsorból ismerhetnek téged a nézők?

Éveken át dolgoztam a híradóban, a Panorámában, és több mint három éve indult el a saját műsorom, a Bábel – Hesnával a világ. Ez tulajdonképpen nem egy külpolitikai, hanem sokkal inkább egy, a világ távoli tájain forgatott riportműsor, amiről úgy gondoljuk, hogy érdekes és értékes élettörténetekkel és témákkal foglakozik.

Most ebben az évben például szociálpszichológiai kísérletekről szólnak az adások. Ezek a témák alapvetően olyan jelenségeket dolgoznak fel, amelyek a mindennapi életünk részei, ugyanakkor egyfajta tükröt is állítunk azzal kapcsolatban, bizonyos helyzetekben miért is reagálunk úgy, ahogy. Miért kiszámítható sokszor az emberek reakciója, milyen tényezők hatnak egy-egy döntésre, miért viselkednek az emberek időnként teljesen ellentétesen saját érdekrendjükkel.

 

 

Számos díjat kaptál már, azok mik voltak?

Kétszer kaptam Kamera Hungária díjat, és három éve Prima Primissima díjat kaptam sajtó kategóriában. Valamint számomra szintén fontos elismerés volt, hogy Salgótarján díszpolgárává avattak. Néhány éve pedig harmadik lettem a CNN World Report versenyén.

 

Mit jelent neked a Kovácsi László díj?

Azért örültem különösen ennek a díjnak, mert ez már nem csupán a háborús tudósítói, meg külpolitikai újságírói éveimnek szól, hanem már a Bábelnek is. Nagyon hálás is vagyok a stábnak, amelyik mögöttem áll, akikkel együtt találjuk ki, és hozzuk össze ezeket az adásokat. Nagyon sok belefektetett energia, sok óra, kreativitás, közös munka van benne.

A visszajelzések alapján szerencsére tényleg nagyon sokan megismerték és megszerették ezt a műsort, így a díjátadón is ebből vetítettünk egy részletet, még a legelső részből, ami egyébként témájából adódóan is egyfajta hidat jelentett számomra a háborús tudósítói korszak és a Bábel korszaka között. A főhőssel ugyanis még akkor ismerkedtem meg, amikor a líbiai felkelésről tudósítottam.

 

 

Mihez kezdesz a díjjal együtt járó pénzjutalommal?

Én ezt rögtön felajánlottam jótékony célra, már csak azért is, mert a Bábelt is olyan szellemben készítjük, hogy próbálunk olyan értékeket közvetíteni, amikben hiszünk. Sokszor olyan dolgokra hívjuk fel a figyelmet, amik amúgy nem feltétlenül kerülnének reflektorfényben.

Ezért is döntöttem úgy, hogy egy olyan civil összefogásnak szeretném felajánlani az összeget, amelyik pontosan ilyen embereken segít. Ez a Heti betevő nevű szervezet, amely vasárnaponként éttermekkel és önkéntesekkel összefogva minőségi meleg ebédet, süteményt biztosít mélyszegénységben élőknek és rászorulóknak, nyár végén pedig a menekült családoknak is rendszeresen főztek.

Ebből a pénzből körülbelül 550 adag finom, minőségi ételt tudnak majd elkészíteni, amiről úgy gondolom, hogy nagyon nagy dolog. Úgyhogy a továbbiakban - akár saját munkával – én is mindenképp be fogok kapcsolódni a munkájukba.