Mennyi időt vett igénybe a „Vörös ár” című dokumentumfilm előkészítése, illetve maga a forgatás?

A filmet augusztusban készítettük elő, és szeptember első felében forgattuk.. Bő két hét utómunka következett, ropogós és friss tehát az alkotás.  Devecseren és Kolontáron forgattunk, megszólalnak benne tűzoltók, mentők, katonák és természetesen az ott lakók., sok szemszögből mutatjuk be a történteket a megszólalóknak köszönhetően. 

 

Sok oldalról lehet megközelíteni egy ilyen tragédiát, Nektek mi volt a koncepciótok?

Valóban sok oldalról lehet, például jogi résszel nem foglalkozik a film, hiszen elsőfokú ítélet sincsen. Nem öncélúan a tragédiában akartunk vájkálni, nem szenzációhajhászat volt a célunk. Azt próbáljuk bemutatni, hogy amikor megtörténik egy tragédia, hogy viselkednek azok, akiket ez érint, és hogy viselkednek azok, akik hivatásukból fakadóan mentenek. A katasztrófavédelem, tűzoltók, rendőrség, honvédség mit tudnak csinálni ilyen helyzetben,  hiszen ez  számukra is különleges szituáció, amely nagy kihívás. Arra, hogy vörösiszappal kevert tömény nátronlúg két méter magasságban elönt két települést, lehetetlen felkészülni. 

 

 

Mi volt a tapasztalatotok?

Azt láttuk, hogy összefogással, erőn felül, önmagukat nem kímélve, hihetetlen helytállásról tettek tanúbizonyságot.  A lakosság egymást mentette az első órákban, magukat és a hozzátartozóit. Az ár az ablakok felső szintjét is elérte sok esetben, magaslatba húzták egymást a bajba került lakosok. A gazdák traktorokkal, homlokrakodó gépekkel, markolókkal indultak segíteni, megdöbbentő összefogás jött létre.

 

Időrendi sorrendben az elmúlt öt évet mettől-meddig próbáljátok bemutatni?

A film feldolgozza a katasztrófa észleléstől az egész történetet, hogy a hivatásosok hogy tudták meg a hírt és a lakossághoz hogy jutott el az információ. Egészen az újjáépítésig végigkövettük az eseményeket. Keveset beszéltünk róla, de reális veszélye volt annak, hogy a nemzetközi vizeket is eléri a vörös ár, szerencsére ezt sikerült megfogni, gipszel és ecetsavval. Ezt is bemutatjuk a filmben.

 

Mintha tegnap történt volna, pedig már öt éve történt a tragédia. Hogyan látod, kezdenek begyógyulni a sebek?

Nem gyógyultak be a sebek, és ez megrázó. Akik elköltöztek onnan ők üzentek, hogy ne is keressük meg őket. Akik ott maradtak szintén elzárkózók, aztán sikerült beszélni néhányukkal, de először be kellett bizonyítanunk, hogy mi nem olyanok vagyunk, akik a tragédiában vájkálni akarunk. Mi egészen más oldaláról szerettük volna bemutatni ezt a szerencsétlenséget, és úgy érzem, hogy ez sikerült is. Több nap után vettük csak elő a kamerát. 

Külön szeretném megemlíteni, hogy különleges felvételeket köszönhetünk a Devecseri Városi Televízió operatőrének, Benkő Istvánnak,, akinek a házát elöntötte az iszap és ő nem az életét mentette, hanem kamerát fogott és megörökítette. Így közvetlenül a gátszakadás utáni percek is dokumentálva vannak. Több plasztikai műtétbe és hosszú  kórházi kezelésbe került a szakmai elhívatottsága.

 

A sebek nem gyógyulnak, de időközben Devecser és Kolontár épül és szépül. Hogyan néz ki most a tragédia sújtotta helyszín?

Devecseren emlékpark létesült, fákkal, kavicsokkal, és állandó kiállítás is emlékeztet a tragédiára.. A magánkézben lévő MAL Zrt helyett a kormány megelőlegezte a kártérítést, az azóta elhunyt Makovecz Imre ingyenesen megtervezte az újonnan épülő házakat.  Érdekes, mert így szomszédok ugyanazok maradtak, mint korábban, csak most már máshol.  Érezhetően nagy törést jelent az ott lakók számára, hogy nem tudtak elbúcsúzni a házaiktól, az otthonaiktól. A régi emlékek egyik pillanatról a másikra elvesztek, ez főleg az idősek számára furcsa élmény, akik néha úgy érzik, mintha nyaralnának az elmúlt öt esztendőben.

 

Nem csak a helyi lakosok, hanem az egész magyarság összefogott,  ezt mennyire tapasztaltátok a forgatás során?

Teljes mértékben, az egyik megszólaló például elmondja, hogy az ő házát ahova elköltözött Böjte Csaba atyáék, tehát a Szent Ferenc Alapítvány vették meg neki és újították fel, a két kezükkel. Tehát nem csak az egész ország, hanem az egész nemzet összefogott a bajban, ezt a filmben is hangsúlyozzuk.