skoffelza” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 2

Megcsócsáljuk még egyszer

2015. március 11.

Tegnap - több, a témában érkezett közérdekű adatigénylésre válaszul - írtunk a közmédia blogjairól, meg persze a díjazásról, mert mindenkit az érdekel.

Mivel súlyosan igazunk lett tegnapi posztunkban (a héten tuti lottózni kéne), és olyan médiamixet kaptunk, amelynek egy része egyszerű kiszorzás, hozzáadva nyolc egységnyi félinformációt, majd az egész nyakon öntve ízlés szerinti demagógiával, ezért megcsócsáljuk még egyszer.
Kezdjük Skoff Elzával, amelyet a közmédia munkatársai írnak, ez beletartozik a munkakörükbe, ezért külön fizetést nem kapnak - üzenjük ezt annak, aki kérdezés helyett vonta le következtetéseit - a korrekt, alapos újságírás nagyobb dicsőségére. Mert ha (figyelmesen) megnézte (volna) a mellékelt dokumentumokat, ott nem is talált (volna) a Skoff Elzára vonatkozó részt, egyrészt mert nincs ilyen, másrészt mert minden adatigénylőt a többi blog érdekelt.
Vagyis, még egyszer, emésztésig csócsálva: a Skoff bloggerei nem kapnak pénzt sem a posztokért, sem a beágyazott videókért, ez a munka benne van a fizujukban. Miként ő is leírta, csak “nem rakta össze”: “A Skoff Elza blogot az MTVA munkatársai írják.”

Mindenki bomba üzletnek tartja a “közmédiánál történő blogolást”, de senki nem ír arról, hogy a blog piac más szereplői milyen pénzeket kapnak, egyetlen homályos utalást olvastunk csak, de hisszük, ha akarjuk. Nem lehet az, hogy ha megtudnánk a piaci árakat, már nem is lehetne címlapon harsogni, hogy milyen "bomba üzlet" ez? Mert most az van, hogy az egyszeri olvasónak továbbra sincs tiszta képe a helyzetről: nagyjából annyi jött le neki az egészből, mintha azt hoznák szalagcímben az ingatlanosok, hogy most érdemes házat venni Debalcevében, mert nagyon olcsó.
Szomorú.

Mit tehetünk még azon kívül, hogy kitesszük szerződéseinket, megadjuk a köznek a lehetőséget arra, hogy tájékozódjon? Kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a “köz” (döntő többsége) mások interpretációja által tájékozódik, és annak alapján ítél? A válasz valószínűleg igen. Ebben az esetben már csak az a remény marad, hogy az interpretáló “kollégák” - belső indíttatásukon túl - elhivatottan, alaposan, minden érintettet megkérdezve, minden nézőpontot megvizsgálva, pártatlanul, hangulatkeltés, félreinformálás és belemagyarázás nélkül adják tovább a megosztott információkat.

Fingers crossed.

Teljes cikk

Játék Határok Nélkül - a stáb szemével

2015. október 14.

Szombaton indul a Dunán a Játék határok nélkül című műsorunk legújabb szériája. Az adásokat ebben az évben Kínában, június 10-22 között rögzítették, a stáb tagjai ezúttal személyes hangulatú élménybeszámolóval készültek, minden más úgyis kiderül az adásból…

A nyelv: 

Ha beszélsz is angolul, Kínában az kevés lesz. Erre igen hamar rájöttünk, vicces – és kevésbé vicces – szituációk során. Már a repülőn előjött az első nyelvi kvíz: mit is jelent a „kiszmi”? Na igen, az angolul beszélők kapásból a „kiss me”-re gondolnának. Legalább is, mi itt, Európában. Azonban Ázsiában ez kicsit másképp van. Szerencsére a körülményekből fakadóan nem gondoltuk, hogy a kedves légiutas-kísérőink nem csókokat szeretnének nekünk adni, így végül rá kellett jönnünk, hogy az „excuse me” (elnézést)  kifejezést szerették volna használni.
Így aztán nem volt mese, meg kellett tanulni az alapszavakat, különben nehéz lett volna boldogulni (szálloda neve, számok, stúdió, stb...). Amíg ez nem sikerült, fapados megoldásként lefényképeztük az interneten fellelhető, kínai nyelven írt feliratokat.
Mindez akkor vált egészen nyilvánvalóvá számunkra, amikor egyszer az éjszaka (és a város) közepén ráeszméltünk, hogy a taxisofőrnek halvány gőze sincs, merre menjen, pedig ott volt nála a szálloda neve angol és kínai nyelven is. Adódott a kérdés, vajon olvasni nem tud ez az ember, vagy a rosszabbik eset áll fenn, és esetleg nem lát? (Mondjuk, többször előfordult, hogy ez volt az érzésünk…)

A nyelvi akadályok „advanced level” átlépése azonban igazán a technikai eszközök megrendelésével kezdődött. Azt gondolná az ember, hogy ha talál egy helyi vállalkozást, amelyik  nemzetközi cégekkel, azok termékeivel dolgozik,akár külföldi piacra is, akkor ott talán akad valaki, aki elboldogul az angollal. Ez sajnos tévedés, mi ugyanis nem találtunk ilyet. Viszont az internetes szótár remek barátunk lett, és ennek az eszköznek a segítségével végül sikerült remek üzletet kötni több kínai beszállítóval is. Bár, az elején csak reménykedtünk abban, hogy azt kapjuk, amit mi szerettünk volna, a szótárban - és időnként az interneten - kikeresett, a kért eszközt ábrázoló fényképek segítettek minket.

(Munka)kultúra:

Nos, a legszembetűnőbb az a sok kicsi (ez nem gúnyolódás, tényleg alacsonyabbak nálunk) kínai ember, akiket mindenhol látsz… aludni. A stúdió backstage részeiben, az állványzatok alatt, kint a dekor műhelyekben. Ők nem siettek a munkával, nem stresszelték magukat a határidők miatt. Emiatt aztán megesett az is, hogy nem készültek el időben például a jelmezek, és emiatt játékot kellett cserélni aznapra.

Nagyon úgy tűnt, hogy mi európaiak valamiféle kuriózumok lehet(t)ünk, ugyanis állandóan fényképeztek bennünket, mint holmi sztárokat. Sőt, kicsit annak is éreztük magunkat, hiszen ennek megfelelően bántak velünk: végtelenül kedvesek voltak, akkor is, ha nem értették, mit akarunk. A történethez ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy az árakat is ennek megfelelően alakították. Ha mondjuk nem volt velünk tolmács, minimum dupla annyit, de inkább négyszeres összeget kellett fizetni, bármiről is volt szó. A szó legszorosabb értelmében empirikusan, vagyis jelentős bekerülési költségű tapasztalati alapon derült ki, hogy egy jó, helyi ismeretekkel rendelkező kínai tolmács aranyat ér. Szinte szó szerint.

Trópusi környezetben forgatni:

40 fok, 98%-os páratartalom, pestiesen szólva „erősen nehezített pálya”. A helyiek csak naplemente után jönnek elő, nekünk erre esélyünk sem volt, hiszen dolgoznunk kellett. Ja, eső is volt, menetrendszerűen, délután 6-kor. A teljes forgatási időszak alatt volt két olyan húzós nap, amikor két adást vettünk fel, így történhetett meg az, hogy a vázolt klimatikus viszonyok között a leghosszabb forgatási nap „tokkal-vonóval” 20 órán át tartott, „szerencsére” a játékosoknak ez „csak” 16 óra volt.

A visszaút:

Kínába utazni amúgy sem a legrövidebb ideig tartó elfoglaltságok közé tartozik, de mi még kaptunk bónuszt is: indulásunk előtt egy olyan tájfun csapott le a szigetre, hogy a hatóságok kijárási tilalmat rendeltek el, így aztán minden felborult. Ez ugyanis megzavarta a légi közlekedést is, így a járatok átszervezéséből adódóan a visszaút 27-30 órásra sikeredett. Az pedig már tényleg hab volt a tortán, hogy a csomagjaink nagy részét is utólag kaptuk meg, ki tudja, talán a nagy szélben elkavarodtak valahol…

Természetesen, mint mindenhol, itt is találkoztunk magyar emberrel. A hotel személyzetében sikerült egy kedves és nagyon segítőkész magyar menedzser hölgyet találni, vele a werkfilmben is találkozhatnak majd a nézők. A műsor szombat este, a werkfilm pedig aznap délután 16:25-kor lesz a Dunán.

Teljes cikk