közmédia” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 21

Amit érdemes tudni…

2014. november 20.

Meglepő vagy sem, de tény, hogy sokan nem ismerik azt, hogy hány a közmédiához tartozó csatorna létezik. Abban viszonylagos egyetértés van, hogy az M1 és a Kossuth Rádió közszolgálati csatornák, de ha azt kérdezzük, hogy vajon meg tudnak-e nevezni más csatornákat is, melyek a közmédiához tartoznak, ez már gondot jelentet a megkérdezetteknek.


A közmédiához 5 televíziós csatorna tartozik. Ezek az M1, M2, M3, Duna Tv, Duna World. Az 5 televíziós csatorna mellett a közmédiának van még 5 rádiós csatornája is. Ezek a Kossuth Rádió, a Petőfi Rádió, a Bartók Rádió, Dankó Rádió és a leginkább tengeren túli hallgatóknak szóló, Duna World Rádió. Tematikájukban ezek a csatornák eltérőek.

Teljes cikk

Guten Tag, Magyarország!

2014. november 23.

Az októberi török tematikus nap után most egy másik ország „látogat” el a közmédia segítségével Magyarországra: november 30-án, vasárnap Vendégségben Németország címmel német tematikus napot tartanak a közszolgálati televízióban és rádióban.

A lépés több okból kifolyólag is remek ötletnek tűnik: egyrészt a németek a csúcson vannak, hiszen ők nyerték a labdarúgó vb-t, megérdemlik, hogy velük foglalkozzanak. Ennél valamivel komolyabb indok, hogy a berlini fal 25 évvel ezelőtt bomlott le, ezáltal lett újra egységes Németország. 

Teljes cikk

Tegnap, ma, holnap is!

2014. december 19.

A tegnap szócskát vegyük a múltnak, a ma szavunkat vegyük a jelennek, a holnap pedig jelentse a jövőt! Tegnap, ma és holnap is volt, van, lesz a közmédiában Koncz Zsuzsa.

Koncz Zsuzsa a magyar kultúra része lett, melynek ápolása és közvetítése a magyar közmédia rendszerének is alapvető hitvallása. Éppen ezért tegnap, ma, holnap is lesz Koncz Zsuzsa a közmédiában. Ahogy a cím is mutatja, és ahogy erre az odafigyelők is emlékezhetnek számtalan alkalommal tűzték műsorukra a művésznő zenéit, a köztelevíziók és közrádiók.

Teljes cikk

Agyradír

2015. január 21.

Azért még néha mi is csak kapkodjuk a fejünket! A kérdések, megkeresések szakmányban érkeznek a közmédia különböző email címeire, de a tegnapi (2015.01.20. 11:20) - így január derekán - el is nyerte Az Év Bekérdezése címet.

A levélíró “újságíró” “kolléga” így ír (változtatás nélkül másoljuk ide):


Tisztelt MTVA Sajtó,

a csatolt január 19-i MTI fotón André Goodfriend, az USA ideiglenes budapesti ügyvivője, Colleen Bell, az USA új budapesti nagykövete, valamint Magyar Levente külügyi államtitkár látható.

Az előttük lévő asztalon mintegy 10 csomag Detki márkájú keksz, illetve közöttük további 10 Detki édesség látható, szépen elrendezve, a márkajelzést kifelé fordítva. Korábban más MTI-fotókon is tetten érhető volt ez a márka, mint kihelyezett édesség. A Médiatanács szakvéleményéhez csak hosszabb idő után juthatnák hozzá, ezért előbb inkább az Önök véleményét kérdezném:

1. Miért nem takarták ki a kekszek, édességek márkajelzését?

2. Miért helyeztek el indokolatlanul sok ilyen terméket az asztalon?

3. Miért csak Detki kekszeket raktak ki, más márkájúakat miért nem?

2. Önök az eljárásuk nem minősül bujtatott reklámnak?


Tessék lenyugodni, hagyunk időt, nem (csak) a kérdések sorszámozásával van baj, addig meg lehet nézni a fotót. :)

Először azt gondoltuk, hogy érdemes lenne ironizálni egy kicsit, görbe tükröt tartani a “kollgának”, de végül arra jutottunk, semmi értelme. Itt akkora a baj, akkora az űr a zűr, hogy pacekba kell magyarázni, hogy mindenki megértse.

Teljes cikk

Isten éltesse Csoóri Sándort!

2015. február 03.

Nyolcvanöt éves Csoóri Sándor magyar író, költő. Az a Csoóri Sándor, aki kétszeres Kossuth-díjjal és kétszeres József Attila-díjjal büszkélkedhet, valamint aki nem mellesleg a Duna TV szellemi atyja. Formabontó módon nem magát a születésnapos művészt kérdeztük, hanem családját, akik szívesen osztották meg velünk élményeiket és gondolataikat. Sikerült így hát lencsevégre kapnunk fiát, Sándort, valamint unokái közül a legifjabbik Sándort, Annát és Bendegúzt.

Teljes cikk

Szélessávon hasít a közmédia

2015. február 04.

A Dal második adásának hétvégéjén Debrecennyi, mintegy 200 ezer felhasználó kereste fel a magyar közmédia portáljait.

A közmédiát persze nem csak A Dal húzza online, hisz a hirado.hu látogatottsága is folyamatosan emelkedett januárban, a múlt héten napi átlagban a teljes portfoliót 180 ezren, ezen belül csak a Híradót pedig 130 ezren keresték fel.

Teljes cikk


Kinek Putyin, kinek Raszputyin

2015. február 24.

...mert ugye a “kinek a pap, kinek a papné” ebben az esetben nem igazán állná meg a helyét.

Volt a fotóhoz esemény: 2015. február 23-án Vlagyimir Putyin a Haza Védőinek Napján Moszkvában koszorúzott. Jeles napnak számít ez Oroszországban, ugyanis 1918-ben e napon hozták létre a Vörös Hadsereget. Ez van, Oroszországban ezt ünneplik, az ő dolguk.

Amúgy mindenki tette ott a dolgát: a katonák feszes vigyázzban álltak, az emlékezők koszorúztak, a fotósok kattintottak. Az EPA egyik munkatársa, a gyanútlan Makszim Sipenkov is a helyszínen fotózott, az MTI pedig megkapta ezt a képét, és most tessék felhorkanni: tovább is adta felületein, mint azt tenné bármilyen más képpel is.

Bár ne tette volna!

Talán jobb lett volna a képről eltüntetni valahogy Putyint (esetleg a zászlót is), nem tudunk nem emlékezni arra, hogy a magyaroroszági média bizonyos tagjai ma is szívesen élnének ezzel a módszerrel, mint ahogy ezt egy másik kép kapcsán a Bors egyik újságírója számon is kérte (a részletek ITT), ám az MTI úgy tette közzé a képet, ahogy azt Sipenkov kolléga elcsípte.

A Hír 24 pedig - áldozván a “közmédia fétis” oltárán - legott szóvá is tette, hogy az “állami hírügynökség” (sic!) megint meglepetést okozott (értsd: azzal "okozta", hogy ezt a képet közzétette). Azt a képet, amelyen az orosz elnök országa elesett katonái előtt tiszteleg, a fotós pedig eközben úgy fényképezte le, hogy az orosz zászló vörös színe is látszik. Képet, benne történetet komponált. Íme:

 MTI/EPA/Makszim Sipenkov

Nem tudjuk, hogy a Hír24 szerkesztői milyen környezetben tudnának elképzelni egy nekik tetsző, Putyinról készült fotót, de nem is vagyunk rá kiváncsiak.

Úgy véljük, hogy az 1990 óta létező szabadság fajták közül egy a véleményé, de ugyanezt a szabadságot élvezik az MTI fotókat válogató munkatársai is. Az, hogy ez utóbbit a Hír 24 csak neki tetsző körülmények fennállása esetén fogadná el... nos, soroljuk ezt nagylelkűen írói munkásságuk sokasodó darabjai közé.

Update, komment nélkül: a fentebb idézett fotót a EPA nemrég beválasztotta az ún. Editor’s Choice fotósorozatába.

Teljes cikk

Meg vagyunk mi „adatigényelve”

2015. március 10.

Van ez a "közérdekű adatigénylés", mely lehetőséggel gyakran élnek azok, akik a közmédiával kapcsolatos adatokra, szerződésekre kíváncsiak. Ezzel önmagában nincs is baj, az adatok igénylésének vannak szabályai, mi pedig az adatszolgáltatás szabályai szerint válaszolunk.

Mégis, olyan ez az adatigénylés, mint a szike: bárki használhatja, kérdés csak az, hogy milyen indíttatásból.

Az MTVA-nak küldött, szépen megfogalmazott, hivatalos gúny(á)ba öltöztetett közérdekű adatigénylések esszenciája tulajdonképpen egyetlen kérdésben summázható: "mennyi?"
Aztán amikor megvan az összeg, akkor jobbára az következik, hogy "de miért annyi?", ez pedig már erősen szubjektív, tehát ingoványos talaj. Kiválóan lehet vele "demagógizálni", kiszorozni, egészségügyi dolgozók, tanárok, kétkezi munkások béréhez hasonlítani, hogy "lám-lám hogy szórják itt a pénzt ahhoz képest, hogy ebből ennyi meg annyi ezt meg azt lehetne venni!"

Vajon ki tudja itt és most pontosan, hogy pl. mennyibe kerül a bor készítés? Mennyibe kerül telepíteni, gondozni, növényvédő szerekkel permetezni? Napszámosokat fizetni? Eszközöket beszerezni? Tárolni? Bevizsgáltatni? Etikettet tervezni, gyártani, palackozni stb.? Ezeket összegezve és kiszorozva akár sokmilliós költség is kijöhet, de a napnál is világosabb, hogy ez a kiszorzás semmit nem árul el a tevékenységről, maximum a hozzáértőnek, de annak is csak tájékoztató jelleggel, aki ugyanis nem ismeri az adott termelőt úgy, ahogy az saját magát, az kevés eséllyel vonhat le helytálló következtetéseket egy számból. És akkor még nem is beszéltünk magáról a borról.

És itt jön a probléma: ha ugyanis hozzáértő interpretálja az adatokat az érdeklődő hétköznapi - tehát laikus - számára, sok múlik a szándékon és a tálaláson minden a szándékon és a tálason múlik.

Legutóbbi adatigényléseinkben pl. blogjaink kerültek a figyelem középpontjába, természetesen a sok, jogi nyelven megfogalmazott kérdésben ott rejlik az esszencia: mennyi? Mennyibe kerül fenntartani egy blogot? Nem tudjuk. Miért? Mert a felület, ahol megjelenik (a hirado.hu) szervesen illeszkedik az MTVA informatikai rendszerébe, ami blog nélkül is ugyanúgy működik, hát akkor hány forintba kerül az, hogy az oldal kezelője (aki ezért kapja a fizetését) eleget tesz egy kérésnek: készítsen egy modult, ahová a blog kerül, és a részére megküldött anyagot töltse fel? Mennyibe kerül egy tartalomkezelőben létrehozni egy új menü elemet, átvariálni a főoldalt, "bekópizni" egy cikket? Pontosan mennyi egy egérkattintás? Ahogy a borkészítés esetén sem lehet számtani közepeket számolni, itt sem.

Aztán itt a díjazás: mennyit kapjon a szerző? Persze, az attól függ! Mennyit kér egy fellépésért Szintiboy, és mennyit egy Liszt Ferenc-díjas zongorista, vagy valamelyik tehetséges fiatal a Virtuózokból? Nyilván nem ugyanannyit. A mi bloggereink 15-40 ezer Ft között kapnak írásonként. Na, ezen aztán lehet vitatkozni, hiszen mióta világ a világ, sokkal könnyebb megmondani, hogy mennyi egy kiló cseresznye, mint egy kiló... tehetség, képesség, tudás, érték. Már meglétének ténye is szubjektív, hát még az "ára"! Ez az ingoványos talaj azoknak kedvez, akik szerint semmi se jó, és ráadásul még drága is. Persze azokon, akik saját gondolatok helyett kényelmesebbnek látják mások véleményét szajkózni mi sem segíthetünk, de mint más írásainkban is, a tájékozottságukra valamit is adó olvasókat most is több forrás megvizsgálására ösztönözzük: kérdezzenek meg más, "megélhetési blogolást" folytató oldalakat, vajon ott mennyit fizetnek? Amazoknak persze nem kötelező válaszolni, sőt annyit mondhatnak, amennyit akarnak, de legalább ennyivel lehet(ne) árnyalni a képet. Hogy akkor mi most felverjük az árakat, vagy leverjük?

Miért azok blogolnak, akik? Nos, erre az éttermi hasonlattal tudunk válaszolni hosszabban: ha az átlag vendégeket kérdeznék meg, hogy mi szerepeljen az étlapon, lenne csiripöri, ubisali, husileves meg palacsinta. Az ember viszont azért megy egy adott étterembe, mert tetszik neki, amit ott kap. Ez a választás szabadsága, és ugyanilyenje van a szerkesztőnek is, hogy eldöntse indít-e bolgot, és ha igen, kiválassza a bloggereit. Ez utóbbi a rövid válasz.
Kész szerencse, hogy rengeteg az étterem.

Aztán felmerült itt még olyan kérdés is, hogy a blogban mennyit fizetnek a logó használatért? Semennyit, mert az nem logó, hanem egy "hyperlink", kereszthivatkozás, ami visszavisz a hirado.hu főoldalára (a Facebook hülyére keresné magát, ha a netes újságcikkek alján, a megosztásnál megjelenő FB "logóért" fizetni kellene. De ne adjunk ötleteket!)

És végül az, amikor a kérdező annyira nincs képben, hogy olyat kérdez, ami a részünkről nem is értelmezhető (vajon hogy fog így interpretálni?): kéri az MTVA szerződéseit a bloggerekkel! Hát kérem, ilyenek nincsenek! Nekünk ennyit is elég lenne mondani, de a tisztánlátás (meg azok) kedvéért, akik eddig nem vették a fáradságot, javasoljuk szíves megtekintésre a hirado.hu impresszumát.

Aki pedig teljesen el szeretne mélyedni a száraz adatokban, azokat MEGTALÁLJA ITT.

Teljes cikk

Megcsócsáljuk még egyszer

2015. március 11.

Tegnap - több, a témában érkezett közérdekű adatigénylésre válaszul - írtunk a közmédia blogjairól, meg persze a díjazásról, mert mindenkit az érdekel.

Mivel súlyosan igazunk lett tegnapi posztunkban (a héten tuti lottózni kéne), és olyan médiamixet kaptunk, amelynek egy része egyszerű kiszorzás, hozzáadva nyolc egységnyi félinformációt, majd az egész nyakon öntve ízlés szerinti demagógiával, ezért megcsócsáljuk még egyszer.
Kezdjük Skoff Elzával, amelyet a közmédia munkatársai írnak, ez beletartozik a munkakörükbe, ezért külön fizetést nem kapnak - üzenjük ezt annak, aki kérdezés helyett vonta le következtetéseit - a korrekt, alapos újságírás nagyobb dicsőségére. Mert ha (figyelmesen) megnézte (volna) a mellékelt dokumentumokat, ott nem is talált (volna) a Skoff Elzára vonatkozó részt, egyrészt mert nincs ilyen, másrészt mert minden adatigénylőt a többi blog érdekelt.
Vagyis, még egyszer, emésztésig csócsálva: a Skoff bloggerei nem kapnak pénzt sem a posztokért, sem a beágyazott videókért, ez a munka benne van a fizujukban. Miként ő is leírta, csak “nem rakta össze”: “A Skoff Elza blogot az MTVA munkatársai írják.”

Mindenki bomba üzletnek tartja a “közmédiánál történő blogolást”, de senki nem ír arról, hogy a blog piac más szereplői milyen pénzeket kapnak, egyetlen homályos utalást olvastunk csak, de hisszük, ha akarjuk. Nem lehet az, hogy ha megtudnánk a piaci árakat, már nem is lehetne címlapon harsogni, hogy milyen "bomba üzlet" ez? Mert most az van, hogy az egyszeri olvasónak továbbra sincs tiszta képe a helyzetről: nagyjából annyi jött le neki az egészből, mintha azt hoznák szalagcímben az ingatlanosok, hogy most érdemes házat venni Debalcevében, mert nagyon olcsó.
Szomorú.

Mit tehetünk még azon kívül, hogy kitesszük szerződéseinket, megadjuk a köznek a lehetőséget arra, hogy tájékozódjon? Kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a “köz” (döntő többsége) mások interpretációja által tájékozódik, és annak alapján ítél? A válasz valószínűleg igen. Ebben az esetben már csak az a remény marad, hogy az interpretáló “kollégák” - belső indíttatásukon túl - elhivatottan, alaposan, minden érintettet megkérdezve, minden nézőpontot megvizsgálva, pártatlanul, hangulatkeltés, félreinformálás és belemagyarázás nélkül adják tovább a megosztott információkat.

Fingers crossed.

Teljes cikk