Megdöbbentő.

Miként megdöbbentő az is, hogy a máskor oly szolidáris újságíró „szakma”, amely – egyébként helyesen - siet elítélni az erőszakot, - különösen ha újságíróval szemben követik el - most milyen hűvös eleganciával szemléli az esetet. Tudósít róla, lehozza az MTI hírét, de távol tartja magát tőle.

Mi történhetett? Nézzük az opciókat!

1.      A legrosszabb: „Nem probléma, ha megütik a közmédia munkatársát. Úgy kell neki, ha már a közmédiában dolgozik, biztosan megérdemli.” Ahogy a kommentekben írják, Németh Balázs bizonyosan megérdemli és persze nem moderálják vagy nem küldik el a francba azt, aki ilyet képes megfogalmazni. Lehet, hogy azért nem, mert egyetértenek?

2.      Az összeesküvős: „Nem is ütötték le, a közmédia csak habosítja az esetet. Esetleg magát ütötte meg vagy csak sminkelték a monoklit? Ezektől minden kitelik!”

3.      Az elgondolkodó: „Talán nem kellett volna olyan elvtelenül és mértéktelenül gyaláznunk saját kollégáinkat, hogy hergeljük vele a bunkókat is? Talán egy kicsit mértékletesebbnek és türelmesebbnek kellett volna lennünk egy új felület indulásakor? Mondjuk csak annyira, amikor az Indexet, Origót alakítottuk át, és nem működött minden tökéletesen? Vagy amikor a HVG-n hazudtunk a bajai videó kapcsán? Vagy mikor a 444 és a direct36 indult el? Szóval jobb lett volna nem kettős mércével mérni, zsigerből gyűlölni és gyűlölködni, mert az hatással lehet azokra, akik olvassák? Lehet, hogy van írástudói felelősség, csak mi eddig erről nem vettünk tudomást?”

4.      A lehetetlen: „Szégyelljük magunkat, hogy még csak nem is hörgünk kicsit. Nem is vagyunk szolidárisak, nem szólaltunk meg elég erőteljesen az Indexen, az Origón, a HVG-n, a Hír24-en, a Stop-on, a Népszabadságon, a Népszaván, sem a commentblog-on, és a 444 oldalon sem. Azt üzentük, hogy le vagy Te szarva, Borsa Miklós!” De nem hördült fel a TASZ, az Amnesty International, sőt a MÚOSZ, mint szakmai szervezet sem. Nem határolódik el egységesen a liberális média, a szabadságára oly büszke újságíró társadalom, sem annak internetes része. Sőt, az értelmiség máskor oly megmondó része sem.

Hogy is mondta Kósáné Kovács Magda a politikusi tisztességről? „Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani!”

De itt most, a „kollégák” még a látszatra sem ügyeltek, nemhogy a tisztességre!

Minden tiszteletünk és köszönetünk Szily Lászlónak, aki a cink.hu oldalon megírta azt, amit minden tisztességes embernek (még ha újságíró is) meg kellene, meg kellett volna írnia olyan gyorsasággal, hogy kétsége se legyen senkinek, hol húzódik a határ!