No de minek? Hangzott már el sokszor a kérdés, sőt, nem egészen egy évvel ezelőtt is írtunk már erről.

Egy hírcsatorna úgy működik, hogy folyamatosan hírekkel, hírműsorokkal, híradókkal tájékoztatja közönségét a nap legfontosabb eseményeiről, híreiről. Vagyis aki egy hírcsatornára kapcsol, az rögtön szeretne tájékozódni, megtudni, hogy éppen mi zajlik a világban. Az ilyen csatornákon nem kell megvárni a hat órát, a nap végét, az estét, hogy megtudjuk, mi történik körülöttünk.

A kereskedelmi adók esti híradói – egy általuk választott szerkesztői elv alapján – egy egész napot mutatnak be egy csomagban, zanzásítva.

És hogy mi köze van a kettőnek egymáshoz? Gyakorlatilag semmi. Ha már mindenképp hasonlítgatni akarjuk a kutyát a macskával, Bukarestet Budapesttel, almát a körtével, akkor adjuk össze az M1-en látható hírműsorok nézettségét, vessük azt össze más csatornák főhíradóival.

Egy hírcsatornának akkor magas a nézettsége, ha valami rendkívüli, nem megszokott esemény történik az országban, a világon. Ilyen lehet a migránshelyzet, egy terrortámadás vagy éppen egy repülő lezuhanása is. Ha bármi történik, az M1 ott van, akkor számol be az eseményekről, amikor azok történnek. Ezért is hivatkozik a teljes magyar sajtó az M1 anyagaira, ha éppen helyzet van.

Ha már hasonlítgatunk, hát hasonlítgassunk. Nézzük meg az európai hírcsatornák nézettségét is, vessük össze az M1-ével és nyugodjunk meg, nemzetközi összevetésben – persze ha azzal hasonlítjuk, amivel van értelme is – jól teljesít a közszolgálati hírcsatorna.

És talán még annyi: ha már nem tudjuk értelmezni egy hírcsatorna nézettségét és az M1-et szapuljuk, ne szapuljuk az egész közmédiát is vele. Az M1 a közszolgálati médiaportfoliónak egy része, fontos része ugyan, de a többi csatorna is legalább ennyire igyekszik kiszolgálni a nézőik igényeit.