Az MTVA Sajtóosztályának munkatársai egy háttérinterjú során még januárban beszélgettek Kovács Antal olimpiai bajnok dzsúdóssal. A paksi születésű sportoló 1992-ben, Barcelonában nyert az ötkarikás játékokon, nem túlzás állítani, hogy hatalmas meglepetésre. Az akkor 20 esztendős fiatalember rendkívül nehéz időszakon ment keresztül, édesapját a verseny előtt néhány hónappal veszítette el. A nem várt győzelem és a gyász hihetetlen érzelmeket indított el benne, amelynek köszönhetően szinte semmire nem emlékezett az eredményhirdetésből, beleértve a himnusz ünnepi lejátszását. Kovács Antal döntőjét közvetítette a Magyar Televízió, ám az azt követő eseményeket már nem láthatták Magyarországon, így eshetett meg az az elképzelhetetlen helyzet, hogy az olimpiai bajnok az elmúlt 23 évben egyszer sem láthatta a felejthetetlen pillanatokat. Azzal a kéréssel fordult a kollégákhoz, hogy vajon fel lehet-e kutatni ezeket a képkockákat. Hosszú és izgalmas munka kezdődött, amely során rengeteg ember dolgozott azon, hogy a soha nem látott felvételeket megtekinthesse az azóta már boldog családapaként élő Kovács Antal.

A Sajtóosztály munkatársai először természetesen az MTVA archívumában kezdtek el keresni, ám a félelmük beigazolódott: miután nem volt közvetítés az eredményhirdetésről, ezért nem volt semmilyen felvétel sem. Következő lépésként a spanyol közszolgálati média (RTVE) munkatársait keresték meg a kollégák, akik azonnal magukénak érezték az ügyet, mindent megtettek, hogy segítsék az MTVA munkatársainak „nyomozását”. Néhány levélváltást követően kiderült, hogy valóban rendelkezésükre áll egy felvételtöredék az eseményről, amelyet postán el is küldtek nekik. Itt már a kollégák megbizonyosodhattak arról, hogy Kovács Antal valóban önkívületi állapotban vette át az aranyérmet, de sajnos a himnuszról nem volt felvétele a spanyoloknak.

A következő lépés a Magyar Olimpiai Bizottság bevonása volt, hiszen az MTVA és a MOB kiváló partneri kapcsolatban vannak egymással. Nagy örömmel igyekeztek segíteni a Sajtóosztály kollégáinak, azonban sajnos ők sem tudtak előrébb jutni. Ezt követően már csak egyetlen remény maradt: a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. A svájci főhadiszállásra küldött levélre nagyon kedves és szívélyes válasz érkezett, majd egy több héten át zajló, rendkívül részletes egyeztetés. Habár konkrétan nem árulták el, hogy a felvétel megvan nekik, leveleikből mégis érződött: Kovács Antal álma minden bizonnyal teljesülhet, és láthatja a felvételt.  Május közepére, közel öthónapnyi keresést követően az MTVA kollégái kezükbe vehették a felvételt, és teljes egészében megnézhették, a képsorok őket is meghatották. A fiatal Kovács Antal végigzokogta a himnuszt, szemével gyakran felfelé pillantva, édesapjának ajánlva a fantasztikus győzelmet.

A legizgalmasabb rész azonban csak most következett: Kovács Antalnak megmutatni a felvételt. Azért, hogy a nézők is láthassák a megható pillanatot, a NOB-bal még a jogi procedúrákat meg kellett beszélnie az MTVA munkatársainak, de a végére minden akadály elhárult, köszönhetően annak, hogy az olimpiai bizottság tagjai is érezték, itt valóban egy különös történetről van szó.

A Balatoni Nyár szerkesztői egyeztetve a felvételt megszerző kollégákkal heteken keresztül szervezték az adást, amelyben Kovács Antal megtekinthette az eredményhirdetést, életében először. Az ünnepélyes pillanatra július 29-én került sor, az egykori dzsúdósnak jól láthatóan felejthetetlen élményt sikerült ezáltal szerezni:

Az MTVA kollégái ezúttal köszönik meg annak a több tucat embernek az áldozatos segítséget, akik segítettek abban, hogy Kovács Antal 23 év után visszanézhesse élete egyik legszebb élményét!