Ezért is örömteli a tény, hogy egész estés dokumentumfilm készült a sportolóról, amelyben életének legfontosabb szereplői emlékeznek Kolóra. A film díszbemutatóját az Uránia Filmszínházban tartották, ahol a közönség percekig tartó vastapssal és könnyekkel fejezte ki elismerését, valamint a sportoló iránti tiszteletét.


 

A megszólalók közötti régi archív felvételek, valamint gyönyörű vágóképek gondolkodtatják és utaztatják a nagyérdeműt, hiszen maga a film is egy utazás, egy világklasszis sportoló útjának bemutatása. Korábbi edzői és csapattársai ugyanúgy beszámolnak hihetetlen mértékű szorgalmáról és néha érthetetlennek tűnő rigolyáiról, amelyek nélkül teljesen elképzelhetetlen lett volna személye. A film felemelően érzékelteti a profi sportolói élet sötét oldalát, az edzések terheit, a sikertelenségek feldolgozásának nehézségét. Ezeknek az értékeknek köszönhetően a kenusról keveset tudó, vagy a sport iránt kevésbé érdeklődőnek is nagy élményt nyújthat a produkció.

A művészeti értékkel is felérő alkotás egyik legérdekesebb része Kozmann György és Kiss Tamás visszaemlékezése barátjuk halálára, valamint a néhány héttel később kezdődő pekingi olimpiára. Kolonics tragikus halála után Ludasi Róbert, a sportoló edzője és Kozmann úgy döntöttek, hogy vállalják az indulást az ötkarikás játékokon, amely mind szakmailag, mind lelkiekben lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Az elhunyt világklasszis helyét a szinte teljesen zöldfülűnek számító Kiss Tamás vette át, aki Kozmannal csodával határos módon bronzérmet kenuzott. Később mindketten úgy vallották, hogy hajójukat nem csak ketten irányították, Kolonics nélkül ez a bravúr nem történhetett volna meg.

A film rendezője Varga András, a forgatókönyvet Zentai Nóra írta. Munkájukban érezhető, hogy mind a produkció, mind Kolonics György személye rendkívül fontos számukra.   Az MTVA karácsonykor mutatja be a filmet, amelyet csak ajánlani tudunk.

 

.