Sokszor elmesélte már, hogy mit látott október 23-án a Magyar Rádió környékén, de ritkán esik szó arról, hogy Ön ezt hogyan élte meg lelkileg.

Az összes eseményt úgy éltem meg, mintha álmodnék, nem tudtam elhinni, hogy ez a valóság. A mai napig kristálytisztán emlékszem, hogy október 23-án gyönyörű őszi nap volt. Sétáltam a Kecskeméti utcába a rádió felé a déli órákban, mivel délután már műsort vezettem a Petőfin, amikor egy gesztenyefa levele a bal vállamra hullott. Felnéztem az égre és mosolyogva mondtam, milyen szép nap ez a mai. Máshogy alakult a nap, később az első fegyverdörgéseknél egyből beugrott ez a pillanat.

Ahogy említettem, műsort vezettem a Petőfin, eleinte töredékesen jutottak el hozzám az események, később ez változott. Például jött a hír, hogy a Sztálin szobrot ledöntötték, akkor már sejtettem, hogy ebből nagy felfordulás lesz, és ez be is következett.

Mit jelentett Önnek, hogy Mindszenty bíboros és hercegprímás beszédét konferálhatta fel november 3-án a rádióban?

Elmondhatatlanul sokat jelentett. Hazahozatala után két-három nappal találkoztam Mindszenty bíborossal, vasárnap este. A Parlamentben lévő ideiglenes stúdióban mondta el beszédét, én közvetlenül mellette ültem.  Ekkor is úgy éreztem, mintha álmodnék, az egész jelenet hihetetlen volt. Kiszabadul Mindszenty bíboros, aki bérmált engem, akire példaképként tekintettem, és úgy alakul, hogy én konferálhatom fel a beszédét.  Szinte semmit nem változott külsőleg a letartóztatásához képest, meg is említettem neki, hogy jól tartja magát.

Élete végéig példaképeként tekintett a bíborosra?

Igen, teljesen megmaradt nekem példaképként. Az ő hatására szerettem volna pap lenni, Esztergomban már nem volt hely, ezért Veszprémbe kerültem. A szívem csücske az a négy és fél év, amit abban a csodálatos környezetben tölthettem, életem legértékesebb szakasza.

Ön, aki papnak készült egykoron, hogyan tudta megőrizni a hitét?

Az akkori elvárások hatalmas terhet jelentettek számomra, mint minden hívőnek. A rendszer elvárta az emberektől, hogy a vallásukat ne gyakorolják. Sokan azt hitték, hogy a rádióban csupa kommunista és párttag dolgozik, pedig ez egyáltalán nem volt igaz. Tőlem senki nem kérdezte, hogy megyek-e templomba, vagy gyakorlom-e vallásomat. Folyamatosan tartottam a kapcsolatot az egykori szeminarista társaimmal, tanáraimmal, ezt egészen biztosan tudta a vezetés.