Mint ahogy azt már megszokhattuk, sosem hagy fel az érdeklődés azzal kapcsolatban, hányan is nézik a közmédia csatornáit. A legnagyobb átalakulás a M1 napi aktuális csatorna esetében történt, mely természetesen a nézettségre, a nézői szokásokra is hatott. Máris elmagyarázzuk.

Március 15. előtt volt egy M1 nevű csatorna, amelyen közszolgálati tartalom volt, számos filmmel, magazinműsorral, vetélkedővel, sorozatokkal, és persze egy fél nyolckor kezdődő híradóval.

Mindez március 15-én megváltozott, az M1 napi aktuális csatorna lett híradásokkal, élő kapcsolásokkal, magazinműsorokkal. És hogy mi történt ezzel egy időben? Átrendeződtek a műsorok, a fél nyolcas híradó pedig már nem az abszolút csúcsot jelenti, hiszen az M1 egész nap híradással foglalkozik. Egész nap. Nemcsak fél nyolckor vagy délben.

És mintha ez meg sem történt volna, mintha az egész struktúra változatlanul működne, úgy érkeznek a kritikák, bírálatok, mintha azt kérnék számon a nyáron, hogy miért nincs olyan hideg, mint télen. Hiszen ez is egy évszak, meg az is, korábban meg hideg volt, akkor most mi van. Ez is csak egy híradó, meg az is. Hát hogyne, csak közben az egész felépítés teljesen más logika mentén érvényesül. Arról egyébként nem is beszélve, hogy a nézők száma a közmédia csatornáit tekintve nem csökkent.

A közmédia egyébiránt többször, több felületen is ismertette, hogy nem nézettségi elvárásokat kíván teljesíteni, hanem társadalmi megrendelést szolgál ki, ami annyit tesz, mint valamennyi magyar ember számára megfelelő információt szolgáltatni. Talán így még érthetőbb.

No de száz szónak is egy a vége: az az összehasonlítási módszer, amit a kollégák alkalmaznak, nem értelmezhető. Ennek így sajnos semmi értelme, így igyekszünk felkészületlenséget és tájékozatlanságot feltételezni, nehogy azt gondoljuk, hogy a kérdezőket esetleg a rozsszándék vezérelné.

És talán zárásként még annyi: jó volna néha azt is látni, hogy az ilyen és ehhez hasonló hangvételű cikkek megírása előtt keresik meg a közmédiát, és nem utána. Úgy azért könnyebb lenne olyat alkotni, ami közelebb áll a valósághoz.